Chernel István nem gondolta, mennyire fontos lesz egy évszázaddal később az a nap, amit ornitológusként a madarak és a fák védelmének szentelt 1902-ben.

 „Ablakom előtt a fák szólni kezdtek. Lombbal szóltak és madárral, gyümölcsökkel és meleg, nedves illatokkal.” - írta Márai Sándor: Ég és Föld című kötetében. És valóban: 2020. május 10-e van, meleg szellő, madárcsicsergés és virágba borult természet – az ablakban. Az elmúlt években nem is gondoltuk, mennyit jelent a természet az emberek testi-lelki egészsége érdekében, csak csodáltuk mindazt, amit a szemünk elé tárt. Pár hét bezártság után azt veszem észre, hogy nem csak azok vágynak ki a szabadba, akik korábban is rendszeresen látogatták a parkokat, erdőket és a vízpartot, hanem azok is, akik pár hete csak elsétáltak sietve a parkok mellett munkába menet.

Ibsen használt először egyik művében egy norvég kifejezést: friluftsliv, ami nem jelent mást, mint élet a szabad levegőn. Ebből pillanatnyilag nem jut túl sok, és az egész világon érezzük a testi-lelki hatását. Azt talán többen tapasztalják, hogy a bezártság igen erős stresszforrás, de az NDD (nature deficit disorder) mégnagyobb. Nem is hallottál még róla? A SAD-dal (seasonal affective disorder), amelyet szezonális depresszióként ismerünk, a legtöbbünk már találkozott, főként a téli hónapokban, amikor kevesebb természetes fényben és friss levegőben van részünk, következménye a levertség, a krónikus fáradtság és az ingerlékenység. A tavaszi szél azonban szerencsére messzire fújja mindezt, és napfény hatására kivirulunk. Legalábbis az előző években így történt, idén azonban egy mindenki számára új és szokatlan helyzettel állunk szemben; a karanténnal, ami nem teszi lehetővé a felhőtlen természetjárást. Immár nem a SAD-dal, hanem az NDD-vel kell megbirkózzunk, amit Richard Louv természethiányos zavarként aposztrofált.

Világszerte ültetik gyakorlatba a flórával és faunával való kapcsolat művészetét. Japán úttörőként 1982-ben a Népegészségügyi program részévé tette a tudatos, feltöltő erdei sétákat, és megalkotta az „erdőfürdőzés” kifejezést, mely teljesen beivódott a köztudatba. A pozitív hatása hamar szembetűnt, így sorra követték más nemzetek is ezt a gyakorlatot. A Föld tüdejét legfőképp a fák alkotják, melyek feltöltenek minket friss levegővel, csökkentik a szellemi fáradtságot, fokozzák az immunitást, kreativitást, energiát és a boldogságot. Mindehhez elég elsétálni egy közeli parkba, beszívni a virágillattól édes levegőt, és legeltetni a szemünket a gyönyörű látványon. Kell ennél több?          

Május 10-e, a madarak és fák napja. Tökéletes alkalom arra, hogy eszünkbe jusson, milyen törékeny természeti kincsek között élünk, melyek védelme közös felelősségünk! A föld tüdejét - akárcsak a sajátunkat - óvni kell, hiszen otthont adnak megannyi madárnak, akik nemcsak a természet háztartásában játszanak fontos szerepet, de sokuk a dalával is megajándékoz minket.

Idén az év madara az erdei fülesbagoly, az év fája pedig a tatár juhar.  Gondoljunk rájuk úgy, mint a Föld szerkezetének fontos alkatrészeire, és gondoskodjunk róla, hogy az ükunokáink is még láthassák őket!

Kiss Orsolya