Úgy gondolom nem túlzó azt állítani, hogy a 2020-as évet ez idáig jórészt a pandémia alakította. Függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján él az ember, az aktív szókincsben felerősödtek az olyan kifejezések mint a járvány, vírus, karantén, maszk - még folytathatnám a sort, melyek egy kisiskolás gyermek hétköznapi beszédében is gyökeret vertek a digitális oktatás és a karantén ideje alatt. A kezdeti sokkból felocsúdva megtanultunk együtt élni ezekkel a szavakkal, és a legtöbbet kihozni a Covid-19 vírus alakította helyzet lehetőségeiből. Számtalan vesztese van az elmúlt hónapoknak, de vajon a természet hogy érezte magát, amíg az emberek csendben bezárkóztak? Sokan esküdnének rá, hogy a vírus a Föld válasza volt a vele szemben elkövetett kizsákmányolásra, és egy jelzés mindannyiunknak, hogy most kell megállni, és odafigyelni rá.
A Túlfogyasztás napját világszinten, európai keretek között illetve nemzetközileg is számon tartják. Nem egy fix dátum, melyről minden évben ugyanazon a napon megemlékezünk, hanem egy mozgó dátum, mely jelez, mikor kell meghúzni a vészharangot. A pontos ideje minden évben reflektál a nemzetek fogyasztására, és sokat elárul a szükségtelen fogyasztás mértékéről is. Míg 1970-ben szinte az év végéig; december 23-ig sikerült húzni, és közel optimális volt a természeti erőforrásaink felhasználásának mértéke, 2018-ban a korábbi évekhez képest ijesztően korán: augusztus 1-én, 2019-ben pedig még ennél is hamarabb, június 14-én jött el a Túlfogyasztás Napja Magyarországon. A fogyasztói társadalom egyre pazarlóbb életmódra szokott rá a kényelem biztosítása érdekében, mit sem törődve a természet véges forrásaival. De vajon az idei év a maga váratlan alakulásával világszerte mennyiben befolyásolta a fogyasztás alakulását? Az ürességtől ijesztően kongó utcák, a zárva tartó üzletek, intézmények és a garázsban hagyott autók vagy a rengeteg félelemtől túlpakolt bevásárlókocsi nyomja rá a bélyegét az idei dátumra? Sajnos a karantén előtti bevásárlások a karácsonyi számokat hozták az élelmiszerboltok eladásaiban, ami a nagy mennyiségű tartós élelmiszer mellett sok olyan romlandó készételt is tartalmaztak, melyek bontatlanul lepték el a szemetes konténereket a karantén első hetei után. A jelenség szinte minden nemzetnél felütötte a fejét, és visszhangot kapott a sajtóban is, a fogyasztók pedig igyekeztek egyre megfontoltabban intézni a bevásárlásaikat.
A jó hír, hogy nem a kilószámra felhalmozott liszt határozta meg az idei évi túlfogyasztás mértékét, hanem a másik oldal: a békén hagyott és végre fellélegzett természet. A bezárt boltok és gyárak, a visszaeső gépjárműforgalom olyan mértékű légszennyezettséget szorított vissza, aminek következtében újra láthatóvá vált 200 km távolságból a Himalája Észak-Indiában, amire évtizedek óta nem volt példa Jalahandar városában. És ez csak egy pozitív hatása a járványnak a természettel szemben. A levegő minőségének javulása csupán átmeneti, és a klímaváltozás problémáját sem oldja meg, de arra épp elég, hogy felnyissa a szemünket: igenis tőlünk függ a jövő, és ha pár hét látványos eredményeket hoz, odafigyeléssel hosszabb távon is elérhetőek ezek az adatok.
És következzen végre a dobpergés: az idei dátum augusztus 22., ami pár héttel eltolódott a járvánnyal járó óvintézkedések következtében, de folyamatos odafigyeléssel az elkövetkezendő években hónapokkal is eltolhatnánk, hogy még az 1970-es rekordot is túlszárnyaljuk, mert együtt igenis képesek vagyunk rá!
Kiss Orsolya
